A Kriszta szösszenetei blogom olvasói írták:

Kolumbiában voltál, amikor valahogy Rád találtam. Azóta sem engedlek el, úgy írsz, hogy ott járok, érzem az ízeket a szagokat, tudok sírni és nevetni ,és
nagyon várni, hogy olvassam a szösszeneteket.
(Andrea, Budapest)

Mint egy kellemes nagyfröccs, ami ha jókor talál meg, akkor mennybemenet, ha rosszkor, akkor egyszerűen csak szomjat olt. Így is, úgy is nélkülözhetetlen.
(Jolcsi, Kálló)

Olvasom a szösszeneteidet, és jókat nevetek. De van komoly is benne, vagy picit szomorkás, sőt olvastam tanulságosat is. Imádom mindegyiket, valójában rabja lettem az írásaidnak.
(Marianna, Pétfürdő)

A „Küszöb” óta olvaslak. Közben elmeséltél sok mindent az életedről, felemelő és mélybe nyúló történeteket, vidám és szomorú emlékeket. Neked az írás a
hangod, és olyan mély szeretet van a lelkedben, hogy megtisztelve érzem magam, hogy a történeteiden keresztül én is az életed részese lehetek.
(Edit, Balatonakarattya)

Írásaidat olvasva úgy érzem magam, mint egy kiránduló csoport, ahol te vagy a sofőr. Ha kell, odalépsz a gázra, vagy fékezel, sebességet váltasz, tolatsz, miközben én a sztorik részévé válok, akár családtagként, akár szomszédként, akár szintén várakozó betegként, de még az út szélén zöldellő bokorként is simán előfordulhatok. Köszönöm, hogy felengedtél a buszra, a könnyeket, a nevetéseket, a gondolatokat, amiket előhoztál belőlem, és legjobban a FELHŐTLEN PERCEK-et köszönöm!
(Szilvia, Ajka)

Ha megkérdeznék, hogy melyik a kedvencem az írásaidból, gondolkoznom sem kellene a válaszon. Az, amelyiket éppen olvasom.
(Krisztina, Budapest)